Mrożek drámája húsba vágó és lélekbe markoló kérdéseket feszeget a hazájukat különböző okokból elhagyó emberekről.
Valahol idegenben, egy föld alatti pincében élő értelmiségi figura és egy munkás sorsát mutatja meg az előadás a szabadság
és a rabság kérdéskörét járva körül, felvillantva az emigrációs lét fájdalmas igazságait. A párhuzamos magányban élő két
ember sorsának ábrázolása közben az író valójában egyik figurának sem ad teljes mértékben igazat: hol az egyikük, hol a
másikuk igazságát érzi erőteljesebbnek a néző. Sławomir Mrożek darabja különösen aktuális ma, amikor világjelenségként
éljük meg, hogy emberek sokasága más országokban igyekszik a jobb élet reményében boldogulni, új identitást találni.
Ön vajon végiggondolta már, mi lenne, ha egyszer ötös találata lenne a lottón (vagy a sportkán)? El tudja képzelni, mit tenne, ha az
ölébe hullana 2 millió euró? Úgy tenne, mintha mi sem történt volna, s szép csöndben újrarendezné az életét, vagy másnap
felmondva, hátrahagyva mindent új életet kezdene?...
Egy évvel a zseniális zeneszerző, Filip halála után találkozik a művész nővére, Márta, és gyerekeinek anyja, Bíborka, hogy megemlékezzenek a férfiról és tisztázzák a múltat. Az egykori barátnők ugyanis már majd harminc éve nem beszélnek egymással. Mi a hosszú mosolyszünet oka? Lehet egyáltalán harminc év után tisztázni bármit is? És különben is, hogy szeretheti két merőben különböző nő ugyanazt a férfit?
A tragikomédia és a fekete humor műfaji határán mozgó, rendkívül szórakoztató Csöndes ház 2003-ban elnyerte a szlovák Irodalmi Alap legjobb drámai szövegének járó díját.
Fotó: Milan Drozd
Az előadás a Dialóg nonprofit szervezet produkciója
Soóky László mesélő-színházi sorozatában az egyén és a közösség sorsa, belső és külső konfliktusai fonódnak össze. Egyszerre van benne jelen a múlt időben való létezés és a jövőbe való átlépés lehetősége, illetve lehetetlensége. Mert amíg feldolgozatlanok a múlt sebei, addig nincs valós jövőkép. Addig csak a múlt szennyesét cipeljük magunkkal. A szerző történeti trilógiája a csehszlovákiai magyar közösség sorsának egyes stációit mutatta meg.
Az Assziszi Szent vádbeszéde a három történeti időben játszódó monodrámának az összefoglalása. Assziszi Szent vádbeszéde a jelenségről beszél, kendőzetlenül. Arról a folyamatról, amely a Csönd témájául szolgáló esélytelen közegéből mégiscsak kisarjadt esélyeket lemetszette, s ellehetetlenítette, arról a lappangó félelemről, amely észrevétlenül átlengi és állandó önfegyelmezésre készteti a közösséget. Az előadás a Dialóg nonprofit szervezet monodráma-sorozatának lezáró része
Vegyél két remek szlovákiai magyar filmsztárt, egy Nobel-díj várományos író legendás darabját és Szlovákia legegyedibb hangú rendezőjét. Mindezt érleld együtt a Komáromi Jókai Színház épületében. Mi lesz ebből? Temetés.
Két színész. Üres tér. Kívül és belül. A cél tettenérni a teremtést. Nyakon csípni a csodát. Leleplezni a titkot. Leírni a folyamatot. Minden fölöslegtől megtisztítani az alkotást. Sem több, sem kevesebb, mint csak lenni. Jelen lenni. Létezni pőrén.
Metafizikus nyomozás. Mit is jelent az, hogy vagyunk. Hogy vagyunk? Köszönjük jól? Mik az érzelmek? Mi az őszinteség és mi a hazugság? Hogyan születik meg a műalkotás? Mi az öröm és mi a fájdalom. Mi valódi és mi hamis.
Nádas Péter Temetése szertartás. Játék. Alkímia. Laboratórium. Élet. Halál. A lét gyártása. A művészet előállítása. Érzelmek és gondolatok formába öntése. Dokumentumszínház. A láthatatlanról és a fölfoghatatlanról.
Szétválasztható-e test és lélek, tartalom és forma? Ki vagyok én? Ki vagyok én, ha nem magamat játszom? Ki vagyok én, ha magamat játszom? Felbukkan a térben két színész. Nem volt semmi és valami lett. Színház. Volt valami és semmivé olvadt. Színház. Kaland.
Előadják a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjai
Az előadás a Komáromi Jókai Színház, a pozsonyi Színház- és Filmművészeti művészeti Főiskola, valamint a Symbol Polgári Társulás koprodukciója
A drámairodalom egyik legtitokzatosabb, legmegfejthetetlenebb műve a Hamlet. Közel 420 éve íródott, aktualitása, jelenidejűsége azonban megkérdőjelezhetetlen.
A Komáromi Jókai Színház műhelyében Matusek Attila, fiatal színész-rendező vezetésével a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskola magyar növendékei veselkednek neki a drámairodalom egyik legfontosabb művének.
„A Hamletet nem lehet eljátszani, mert csaknem hat óra hosszat tartana. Csak egyet lehet eljátszani a ma lehetséges Hamletek közül, melyek ebben a remekbe szabott darabban rejlenek. Ez a Hamlet mindenképpen szegényebb lesz a shakespeare-inél, de ugyanakkor gazdagabb lehet korunk tapasztalataival. A Hamletben sok-sok nemzedék fedezte fel a saját vonásait. S talán éppen ezért zseniális mű, mert megnézheti magát az ember, akár egy tükörben.” – írja Jan Kott.
A komáromi előadás mellőzi azokat a teátrális gesztusokat, amik alapján ismerni véljük Shakespeare örökérvényű történetét, helyette a fiatal értelmiségi dilemmáit, belső vívódását, gyötrődését, az élethez-halálhoz való különös kapcsolatát állítja központba.